A magáncsőd intézménye bevezetésének követelése

"...Jól tudjuk, hogy a nem saját fizetőeszközben való eladósodásnak nagyok a kockázatai. A szakirodalom az ’eredendő bűn’ /original sin/ kifejezéssel illeti az ilyen eladósodás jelenségét (lásd pl. Eichengreen and Hausmann, 1999). Ez a drámai szóhasználat arra utal, hogy az idegen valutában eladósodó gazdasági szereplő (cég, háztartás, állam) potenciálisan súlyos kockázatnak teszi ki magát, akár tudatosan, akár pedig ismerethiányból fakadóan. A hitelfelvevőre ugyanis árfolyamkockázat vár, annak realizálódása pedig különféle kellemetlen következményekhez vezethet. Ezért a prudens viselkedés szabályaiba ütközik az idegen valutában való eladósodás.

Minálunk azonban hangsúlyossá vált az a makrogazdasági érvelés, miszerint a svájci frankhiteles adósok elégtelen fogyasztása okozza a gazdasági növekedési ütem lassulását, és a növekedési szempontok miatt kell a tehetősebb adósok számára lehetővé tenni devizakitettségük kedvezményes felszámolását.
Az aggregált kereslet élénkítése szempontjából képviselhető az, hogy az átlagnál jobb anyagi helyzetű, egyben hitelképes ügyfeleket segítse megszabadítani az állam az előnytelenné árfolyamalakulás miatt többletterhektől.
De egyáltalán nem biztos, hogy nemzetközi perek esetében ez a gazdaságpolitikai érvelés elégséges indoknak minősül-e a magánpiaci szerződésekbe való tömeges állami beavatkozásra.
Ezzel szemben sokkal védhetőbb lett volna az, ha a fogyasztói kiszolgáltatottságot reparálandó beavatkozásként az állam megtiltja az egyoldalú és az ügyfélre nézve hátrányos kamatemelést, az árfolyamveszteség teljes terhének mechanikus áthárítását, ha már a károk megosztását előre nem rögzítették a szerződésekben.

A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára..."

forrás: http://www.hitelesmagyar.com/index.php/forum/6-nyilvanos-forum/106-mediafigyelo?limit=6&start=2112#26295