Tiltakozás az egész napos iskola ellen

#1: -

Egyetértek mindkét féllel, azokkal is akik a petíciót írták és azkkal is akik ellene vannak bár óvodapedagógusként némiképp elfogult vagyok ez ügyben. Az egész napos iskoláról nem tudok nyilatkozni, hiszen nem ismerem a pontos mivoltját ennek, de valóban soknak tartom hogy egy gyermek olyan sok időt töltsön iskolában. Persze megkönnyítik a tanulást játékkal és képességfejlesztő foglalkozásokkal, de ez mégsem ugyanaz a játék mint amit a gyermek otthon tehet. Viszont! Én éveken keresztük tanultam azt a mindenki száméra elfogadott tényt, hogy a család az elsődleges szocializációs közeg a gyermek  számára, és a nevelést a szülők végzik, melyben az óvoda és az óvodapedagógusok kiegészítő szerepet játszanak. Ez így is van rendjén. Óvodapedagógusként felkészítjük a gyerekeket 7 éves korukra mind pszichésen, mind szociálisan, mind pedig biológialiag arra, hogy iskolaérettek legyenek.  Valószínűleg azért próbálják kötelezővé tenni a 3 éves kortól való óvodai nevelést mert megközelítőleg ennyi idő szükséges egy gyermek számára, hogy iskolaéretté válhasson. Természetesen egy szerető szülői körben felnövekvő gyermek is sokmindent megtanulhat otthon, de nem biztos hogy eleget ahhoz hogy 7 évesen megkezdhesse az iskolát. Sajnos vannak olyan óvodák, ahol a pedagógusok nem veszik komolyan a hivatásukat, és nem tekintik szívügyüknek a gyermekek nevelését, de hiszem és tudom hogy vannak olyan óvodák ahov  a gyerekek igazán szívesen járnak és az óvodapedagógusok is 100 % osan végzik a munkájukat, szeretetben, játékosan és mégis következetesen végzik a nevelést. De lényeg a lényeg, tényleg csak lehetőségként kéne ezt meghatározni és nem kötelezően.

#26: szan - Re:

Kedves hozzászóló!

A három éves korban óvodába kényszerített gyereknek biztos, hogy megnehezítjük egész életére a mindenféle intézmények (óvoda, iskola, munkahely, állam) céljaival való azonosulást, és így az együttműködést ezekkel, ha az a gyerek 3 évesen még nem érett az ovira. Ez sokkal nagyobb kárt okozna az egész társadalomnak, mint a túl későn kezdett ovi. Az első gyerekemet 3 évesen írattam be, mert szeretett volna már járni. De a két fiatalabb gyerekemnek tortúra lett volna, így ők 4 évesen lettek kiscsoportosok, és semmi gond nem volt egyikük beszoktatásával sem, sem a gyermek iskolai beilleszkedése nem sínylette meg, hogy "csak" 3 évet járt oviba.

Egyébként szó nincs arról a petíciót támogatók részéről, hogy iskola-,  óvoda- vagy pedagógusellenesek lennénk. Inkább arról, hogy ragaszkodunk a gyerekeinkkel töltött időhöz, és nem csak azért, mert minket boldoggá tesz, hanem azért is, mert tudjuk, hogy mindennél jobban szükségük van rá.

Sejtjük mi, hogy a nem együttműködő, nem támogató légkörű családok hatását akarják a döntéshozók ezzel a változtatással ellensúlyozni. Ez nem fog menni. Ha délelőtt nem lehet átnevelni valakit, egész nap sem fog sikerülni, és megkockáztatom, hogy a megcélzott réteg lógni fog ugyanúgy a délutáni oktatásról, mint eddig a délelőttiről. Csak a rendes gyerekek halálra fárasztását érik el, esetenként szabályosan tönkre is tehetnek egy érzékenyebb gyereket, amint fentebb valaki beszámolt az ő esetükről.

Végül kicsit pongyolább fogalmazással: ez az ötlet sarlatánság, szívtelenség és embertelenség. Keresztényként hozzátenném, hogy külön szégyen, hogy egy magát kereszténynek valló politikus fejéből pattant ki. Anyaként hozzátenném, külön szégyen, hogy egy anya fejéből pattant ki.

Ami leginkább felháborító ebben a javaslatban, az a mögöttes - nem is annyira rejtett - álláspont, mely szerint a szülők nem kompetensek saját gyermekeik nevelésében. Hoffmann asszony szerint egy olyan országban, ahol az alsó tagozatosok 70%-a napközis, az egész napos iskola intézménye nem jelent nagy változást. Az én gyermekem nem napközis. A mi családunk számára ez az erőszakos beavatkozás életbevágóan lényeges negatív változás. Ellenkezik mindennel, amiben hiszünk. Mellesleg harminc százalék nem elhanyagolható arány, egy demokratikus országban semmi esetre sem. Ha a Hoffmann család számára az egész napos iskola az üdvözítő megoldás, keressenek ilyet a gyermekeiknek, de ne kényszerítsék rá ezt az egész országra. Megvan az ilyen iskoláknak a létjogosultsága. A délelőttiek mellett. Miért hiszik el az emberek, hogy jó lesz nekik az, ha az állam neveli gyermekeiket? Ha nem is fogják ismerni igazán őket, mert az a csöppnyi idő, amit együtt töltenek, annyira lesz csak elég, hogy háttérszereplést biztosítson nekik gyermekeik életében? Hiszen a gyermekek ébren töltött idejük nagy részét harmincadmagukkal, fáradt, fásult tanárok "felügyelete" alatt töltik majd, olyan hatásoknak és befolyásoknak kitéve, amiről nekünk, szülőknek fogalmunk sem lesz. Semmit nem fogunk tudni róluk, semmilyen hatásunk nem lesz arra nézve, hogy milyen döntéseket hoznak, hogyan alakul a sorsuk, mert a család hatása háttérbe szorul majd a közösség formáló erejével szemben. És tapasztalatból tudom, hogy az oviban, iskolában mennyi negatív hatás, feldolgozandó sérülés éri nap mint nap a gyerekeket. Ezeknek a gyógyítása, helyre rakása még akkor sem egyszerű feladat, ha a szülőknek bőven van rá idejük és energiájuk, mert ezeknek a problémáknak az eredményes megoldásához a szülő - gyermek közötti szoros, bizalmi viszony szükséges. Ez a kapcsolat pedig óhatatlanul elvész, ha nem töltünk elég időt együtt és nem mi vagyunk a gyerek életének központi szereplői. Ezt a szerepet engedjük át a gyerektársaknak, túlterhelt, meg nem becsült, alulfizetett tanítóknak, tanároknak, mert az majd sokkal jobb lesz a gyereknek és megoldja majd társadalmunk problémáit? Ez a törekvés vagy csak hihetetlenül ostoba és érzéketlen, vagy még elképzelni sem merem micsoda embertelen, nagyszabású érdekeket szolgálhat. Mert a családokét, gyermekeinkét, országunkét biztosan nem.

#13: iii - a másik oldal.....

Kedves iii, miért feltételezi, hogy az emberek képtelenek saját maguk dönteni afelől, hogy mi a jó nekik és a gyermeküknek? Hogy fogalmuk nincs róla, mi ellen tiltakoznak?

Elárulok önnek valamit: Ezek az emberek jól informált, körültekintő, felelősségteljes szülők, akik pontosan tudják  mik azok az értékek, melyeknek a védelmezése létfontosságú, ha emberséges körülmények között szeretnénk élni.  Elllentétben azokkal, akik helyettük, diktatórikus módon dönteni akarnak és a szabad választás lehetőségét akarják elvenni tőlük.

Persze az arrogancia és érzelmi intelligencia azon szintjén, ahonnan nézve mindenki más inkompetens - még a saját gyereke nevelését illetően is - nyilván csak egyféle, megfellebbezhetetlen igazság létezik. A saját.

Idézet Hoffmann Rózsától:

"Az iskola feladataiba az erkölcsi, a honvédelmi, az egészséges életmódra, a családi életre - szabad választás szerint, de bővülő körben a vallásos nevelésig és a hazaszeretetre nevelésig mindaz beletartozik, amit a nevelés fogalma jelent - mondta, kiemelve: a törvény elnevezésében a nemzeti szóval azt kívánják deklarálni, hogy az iskola alapvetően hozzájárul az ország, a magyar nemzet építéséhez, és a köznevelés a legfontosabb nemzetstratégiai ügyek egyike."

Egészséges életmódra? Menza étkeztetéssel? Tömegben eltöltött, stresszes nappal?

Családi életre? A gyerekek családtól való elszakításával?

Hazaszeretetre?    Arra hogyan lehet nevelni kérem szépen? Vagy szereti valaki a hazáját, mert jól érzi ott magát, vagy nem.  Ezt tanítani nem lehet.

A nemzet építéséhez?   A népesség jelenleg is vészesen fogy. Hogyan építik a nemzetet a család intézménye elleni támadások?

A köznevelés viszont tényleg  biztosan fontos nemzetstratégiai ügy. Hogyan is lehetne másképp? Elegendő és jó korán elkezdett agymosás nélkül még végül az emberek nem éreznék elkerülhetetlen és megváltozhatatlan ténynek, hogy uralkodnak felettük, kizsákmányolják őket, elveszik az önrendelkezési jogukat, a döntési szabadságukat,  az állam a huszadik bőrt is igyekszik lehúzni róluk, miközben vissza semmit sem ad.  Az pedig ugyebár veszélyt jelentene az államra nézve, mert az emberek esetleg határozottan fellépnének a számukra pozitív változásokért..

Vérlázítóan idiótának tartják a magyar népességet. Vagy tényleg ilyen könnyen megeszünk mindent?

#13: iii - a másik oldal.....

Az iskolaotthonos oktatás, ha az magas szinten végzett pedagógiai munkával párosul egy jó dolog. Abban nem vagyok biztos, hogy a kiéheztetett, kivéreztetett és kizsigerelt  pedagógusok alkalmasak lesznek erre.

Ennek ellenére nem értek egyet az egész napos iskolaellenesség már-már vallási szintre történő emelésével sem. Több hozzászólásból kicseng, hogy tisztességes ember nem adja gyermekét egész napra iskolába. Tegyék ezt a szegények, meg a zűrös családok.

Több alázathoz vezethet, ha az így gondolkodók egy picit elmélkednek azon is, hogy vajon teljesen természetes-e az, hogy a papa az átlag magyar jövedelem többszörösét viszi haza. Érdemes néhány percre úgy tekinteni az országra, mint egy űrhajóra, ahol a szükséges dolgokból csak az elégséges menyiség áll rendelkezésre, majd feltenni a kérdést, mi van akkor, ha az egyik űrhajós háromszor annyit eszik-iszik mint a többiek.

Mindent egybevetve mégis úgy gondolom, hogy az államnak meg kell hagynia a lehetőséget arra, hogy ha a szülő kívánja  -és az nem veszélyezteti a gyermek fejlődését- ne kelljen egész napra iskolába járatni a gyermeket.

#34: DemSzoc - Re: a másik oldal.....

A 34-esre reagálva: én teljes mértékben ellenzem a KÖTELEZŐ délutáni iskolát. A gyermekeimmel töltöm a délutánt, annak ellenére, hogy a férjem nem keresi a magyar átlag többszörösét, lakótelepen lakunk, 25 éves autóval járunk, az összes háztartási gépünk elmúlt már 20 éves és sátorozni megyünk nyáron nyaralás gyanánt. Nagyon takarékosan élünk azért, hogy a gyermekeinknek valóban lehessen családja és gyermekkora. Ez nem a gazdagok kiváltsága. És a petíciót azért írtam alá, mert az államnak nincs joga elvenni a gyermekek nevelésének jogát a családoktól. Ez nem szegény-gazdag kérdés. Vallási szintre pedig miért is ne lehetne emelni? Akik a petíciót aláírták, azzal, hogy nem szeretnék ha a MINDENKIRE NÉZVE KÖTELEZÓ délutáni iskola bevezetésre kerülne, nem ítélik el azokat, akik délutáni iskolába szeretnék járatni a gyermeküket. Ez a logika nagyon kicsavart. Mindenkinek joga van saját meggyőződése és lehetőségei szerint dönteni. De senkinek nincs joga elvenni mástól a választás jogát.

#13: iii - a másik oldal.....

Utánanéztem !!!! Hülyeséget írtál :P

#13: iii - a másik oldal.....

Három gyermekes apaként ezzel csak egyetérteni tudok. Szörnyű, hogy a budapesti szülők riadólánca is politikai húrokat penget.

#13: iii - a másik oldal.....

Kedves, nevét nem vállaló iii.

Ön valóban úgy ítéli meg, hogy a hazai oktatás elég érett erre? Persze, nyilván vannak kivételek, hisz évtizedek óta működnek ún. iskolaotthonos oktatási modellek, de ne ringassa magát abba a hitbe, hogy erre valamennyi iskola megfelelően felkészült. Jól hangzik, hogy a módszer lényege épp az lenne, hogy otthon már ne kelljen időt vesztegetni a tanulásra, és az otthon töltött idő így már csak a játéké, szórakozásé lehet, de lássuk be, a valóságban ez kivitelezhetetlen. Vagy Ön úgy hiszi, hogy azon iskolákban, ahonnan a gyerekek alig várják, hogy végre hazaérjenek, ott szívesen töltenék el az egész napjukat? Egy rövid példa: Kisfiam az általános iskola alsó tagozatában még szeretett iskolába járni, köszönhetően az alsós tanító néninek, aki mellesleg másik két fiamat is tanította egykor. A felső tagozatba lépve azonban kezdődtetk a problémák, pedig a gyerek maradt az, aki, csak a tanárok változtak körülötte. Ötödik félévkor már sorra kaptuk a negatív visszajelzéseket, mind magatartásbeli, mind pedig tanulmányi kérdésekben, és tanácstalanul álltunk, hogy mi állhat mögötte. Fogadóórán, és szülői értekezleten nem tudtuk a problémát orvosolni, mert úgymond elbeszéltünk egymás mellett a tanárokkal. A tanulmányi átlaga pedig csak romlott, és romlott, végül már könyörgött, hogy irassuk őt át a szomszédos városbi iskolába, mert útál ide járni. Első reakcióként úgy voltunk vele, hogy a gondokat meg kell oldani, és nem mutathatunk neki olyan példát, hogy a megfutamodás is megoldás lehet. Hatodikban aztán már bukás közelébe értek a jegyei, ellenőrzője pedig tarkítva volt különféle szaktanári, és igazgatói intőkkel. A tanárok azonban továbbra sem tudtak semmi megoldást az esetre. Legjobb tanácsként egy balul sikerült matek dolgozat után azt tanácsolták, hogy jó alaposan verjük el otthon a gyereket! Visszakérdeztem, hogy ezt most komolyan mondják? Mire a válasz, igen volt. Az igazgató úr elmesélte, hogy ő bizony, mikor hasonló módon romlottak a jegyei, és hazavitte az ellenőrzőjét, két akkora pofont kapott az apjától, hogy máig is megemlegeti, és legközelebb minden igyekezetével azon volt, hogy ne vihessen haza rossz jegyet. Másik remek tanácsuk az lett volna, hogy tiltsuk el a gyereket a focitól, amiben gyönyörű sikereket ér el. Ekkor már komolyan gondolkodtunk azon, hogy miként fordulhat elő, hogy diplomás, fejüket gyereknevelésre adó felnőttek, akikre mi a szemünk fényét, gyermekeinket rábíztuk,  miként vélekedhetnek így! Hogy tekinthetik a verést, és a tiltást nevelési eszköznek? A gyereknek sikerélményre is szüksége van, és ha azt a sport adja meg számára, akkor attól semmi körülmények között nem szabad megfosztani!  És ezekre bízzuk mi rá egy egész napra gyermekeinket? Arra a matektanárra, aki, mivel más eszközt nem ismer a fegyelmezésre, mint az egyesek osztogatását, és a minden óra keretében röpdolgozatok írását? Pedig nyilvánvaló, hogy az a tanár, aki jelenlétében egy egész osztály hancúrozik, az nem alkalmas a tanári pályára. A tiszteletet ugyanis ki kell vívni, és nem bűntetésekkel kieszközölni, hogy ideig-óráig rá figyeljenek a nebulók.  Egy jó tanár úgy tart órát, hogy a gyerekeket lebilincseli érdekes módszereivel, és akkor nincs szükség hasonlókra. Vagy említhetném a tornatanárt, aki pofonokkal, és kokikkal igyekszik rendre inteni az osztályt, ahelyett, hogy lenyomatna velük 20 fekvőtámaszt. Az eszközök adottak, csak élni kellene velük. Ilyen tanárok oktatása mellett azonban pár óra is hatalmas károkat okoz, nem hogy egy egész napos oktatás!

A mi történetünk úgy zárult, hogy a 7. osztályt fiam már az általa kiválasztott iskolában kezdte meg, ahol érdekes módon 4,3 lett a tanulmányi átlaga, a magatartása pedig példás! Azóta is átkozom magamat, amiért nem tettük meg ezeket a lépéseket rögtön, az 5. osztályban, amikor a problémák kezdődtek. Mennyi keserűségtől megóvhattuk volna őt is, és magunkat is.

Semmiképp se feledkezzünk meg arról, hogy az iskolák nem egyformák!

Remélem, hogy tiszteltt iii valóban egy olyan iskolában tanít, ahol a gyerekek nem szereznek hasonlóan keserű tapasztalatokat, és tényleg szeretnek iskolába járni, nem csak a tanárok hiszik így! Azonban ne feledkezzünk meg arról, hogy a legtöbb iskola sajnos nem ilyen!

Üdvözlettel: Balassa Lászlóné

#5: -

#47: -

47-el egyetértek. Teljesen igazad van!

#36: -

Kedves Suri Dalma!

Elképzelhető, hogy nem kellő figyelemmel olvasta el  (34-es) véleményemet.

Azt írtam, hogy "több hozzászólásból kicseng" az a vélemény, miszerint rendes ember nem adja egész napra iskolába a gyermekét. Nem azt írtam tehát, hogy a vélemények mindegyike ezt tartalmazza. A "kicseng" szó használatával is arra törekedtem, hogy ne vádoljak meg senkit olyan dologgal, amit nem írt le. Ha tehát nem inge , kérem ne vegye magára. Elkerülhető így az, hogy sértetten olyan dolgokat írjon le, ami viszont nem fedi a valóságot. Ilyen pl. az, hogy én az Önök fizetéséről nyilatkoznék a plénum előtt, vagy hogy leszólom Önöket azért, mert az anyagi eszközeiket az életszinvonal helyett az életminőségre fordítják. Ami ez utóbbit illeti, pont ezzel a gondolkodásmóddal van problémám. Ezzel a mondatával máris minősíti azokat a családokat, ahol mindkét szülő kénytelen munkát vállalni, hogy a legalapvetőbb szükségleteiket fedezni tudják.

Mindezzel megerősített abban, hogy ne írjam alá a petíciót. Egy olyan kör kiáltványának tartom, mely körből jónéhányan lesajnálóan, szélsőséges esetben megvetően gondolnak a munkavállalóként küszködő és ezért gyermekeiket egész napra iskolába járató szülőkről.

Imre